a hétvége békéjét teljes lelki békével átitatott kedd követte. arra gondoltam h elbújok az online dzsungelben pár napra a külvilág elől, de a minőséget értékelni kell. ez a krapek komoly. muszáj (ezzel mindig bajban vagyok, j v ly?) megosztanom a világgal.
ez picit lassabb, de nagyon komoly szintén. a zenei ízlés állandóan változik. olyan mint egy hullámzó tenger, hol veszélyesen csapkod, máskor csendben megnyugszik és halkan morajlik. az utóbbi hetekben teljesen telítődtem a zenével. pár évenként megtámad ez az érzés, kongó üresség és kínzó vágy kíséri a zene utáni kéjes sóvárgást... ...de ezt át kell vészelni.
amikor pihen vlmelyik érzékszerved, érdemes egy másikra összpontosítani, amelyre ilyenkor több energia marad. érzékeink lelkünk részei. érzékeljük a fényt - színeket, hangokat, érezzük az illatokat. vagyis tápláljuk lelkünket. amikor összhangba ér a lelkünk és érzékelésünk, akkor tudunk feloldódni a életben. az élet célja nem önmagunk sorsának irányítása, hanem annak megtalálása és elfogadása. érzékeink elvezetnek a célhoz, azonban figyelni kell rájuk.
