hanyagoltam a post írást, nem is tudom miért. olyan érzések kerítettek hatalmukba, amelyek nem engedtek írni. persze az egy hét kényszerpihenő is szerepet vállalt az inaktivitásomban, mea culpa.

az egy hét pihenő alatt újra megtaláltam a lelki nyugalmam, amelyhez nagyban hozzájárult a buena vista social club. igen, tudom, mégcsak most. a zene már régóta a gyűjteményemben szerepelt, de a igazán a film adta meg azt a lökést, amely teljessé tette az érzést. imádtam ezt a filmet.

a nyugalom és a sajátos életritmus elegye vegyül a zene és az élet feltétlen tiszteletével és szeretetével. ezután elgondolkoztam h szükség van-e aréna plázára v valóban fontos-e szart keverni a schengeni határnyitáson...

alapvetően nem tudunk szót érteni egymással. ők meg igen. a szocializmus zártságát széttrancsírozó szabadpiac magával hozta azokat az élősködőket, akik megmérgezték a társadalmat az egymás iránti bizalmatlansággal. ezért nem tudunk egymással beszélni, de különösképpen nem is akarunk. fölöslegesnek érezzük. ők, akikről azt gondoljuk h elnyomottak és fejletlenek, nagy kincset rejtegetnek. ezt a kincset mi beváltottuk/beváltjuk szépen csilingelő aprópénzre, amiért ideig-óráig kielégítjük vásárlási vágyainkat, teljesítve ezzel azt a feladatot, amelyet a fogyasztói társadalom ránk szabott. konzum pöcsök vagyunk. pedig csak azt kéne felismernünk, h minden megvásárolt jószág újabb és újabb költséget szül, belekeverve bennünket egy olyan örvénybe, amelyből még jack sparrow sem irányítaná ki hajóját.

betegség, háziorvos, munkaképtelenség

történt ugyanis, h külföldiként nem oly egyszerű egy idegen országban megélni, mégha az ember történetesen MO-t tekinti ennek az országnak. picit újjászületés-szerű az élmény. újra fel kell fedeznem azokat az általános "intézményeket", amelyekkel szülőföldjén gyermekkorától folyamatosan megismerkedik mindenki. észre sem vesszük, h mire felnövünk már egy tucat állami/magán intézménnyel állunk kapcsolatba, amelyek hatálya ritkán lépi át még az egységes európa :) nem létező határait. másként fogalmazva, a bürokrácia önfentartó ösztöne mételyezi tovább világunkat.
szal, megbetegedtem viszont nem volt háziorvosom. mit tesz ilyenkor a 21-ik századi ember? felüti a gúglit és megkeresi a földrajzilag legközelebb eső orvosi rendelőt. sikerült.

- jó napot!
- jó napot!
- elnézést kérek, nem önöknél van a kartonom, háziorvost szeretnék választani. lehetséges?
- természetesen. van vlmilyen panasza?
- igen. száraz köhögés, láz, torokfájás.
- értem. rulid 150mg. megnézzem a torkát?
- ???
- szeretne munkába menni?
- hát...
- akkor négy nap múlva meglátjuk h hat-e a gyógyszer...

bzmg. erre a kezelésre terhelnek 20%-ot a havi fizumból. no poén. reality.
szeresd az életet!