minden gondolkodó ember tisztában van azzal, hogy rajta kívül mindneki hülye. nagyon meg tudunk örülni azoknak, akikkel kapcsolatban felismerjük, hogy csak mások. azt is tökéletesen felismerte mindenki, hogy a saját országában lelhetőek azok az egyedek akik megragadtak a homo erectus szintjén. és természetesen a média erősíti ezt a tudatot az emberekben: járják az utcát és enbéegyes barmokkal szórakoztatják a többi barmot, akik röhög a bunkókon, akik ugyanolyanok mint ő...
amúgy jó móka. nos, általánosságban megállapítható, hogy az egybesült állatok a leghülébbek. elég messze vannak, h ez miatt ne pöccenjenek be ránk, másrészt meg kurvára nem érdekli őket mi a fenét is gondolunk róluk. szal velük kezdünk.
a szlovákok aranyos barmok, ha kellőképpen szeparáljuk őket a többi bunkótól. a legtöbb esetben az alcus anonymus faj terjedt el, de szép számmal találhatunk ucsilistye/doska után megtorpant észlényeket is, akik kiváló táptalajra lelnek a szocreál iparvárosokban.
ha magyarországot nézzük teljesen más a helyzet. míg szlovákiában megvan az az előny, h a lassan mozgó alcus anonymust sodrásmentes övezetben lehet horogra akasztani, addig pannónia hemzseg a tálentumukra pokoli büszke emberekkel akik ezt szívesen megosztják másokkal is.
persze a 70es évek áldásos faunája is kitermelte a maga faját az erőszakos ostoba picsát. az új generáció sincs lemaradva. imó, májszpéjsz, májvip, lusta vagyok bármit csinálni, no school - no stress. áááááááááá
lakók vagyunk egy óriási állatkertben. lilu véleménye örök érvényű.
